Attól, hogy nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott.
Élek és félek, és egyedül vagyok.
Látom hogy kék az ég, és érzem a szelet.
De már semmi sem jó, mint régen veled.
Attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge.
Élvezd, hogy kínzol és ebbe halok bele.
Szorít az idő, bár tudom, már elkéstem,
Egy hónap van még hátra, s meghal bennem minden.
Meghal bennem minden, s bárcsak én is meghalnék,
Felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
Te benyitnál csendesen, s észrevennél engem,
S így megtudhatnám talán, hogy mi voltál nekem.
"Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni.
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni.
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni.
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni.
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szép álmokból többé fel nem ébredni.
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni.
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Távollétedtől többé nem félni.
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Boldog napjainkat többé nem számolni...\\
Az a szó, hogy szeretsz, egy életre szól,
Szeretsz vagy elfeledsz, gondold meg jól.
Amikor téged elöször láttalak,
Attól a perctől szívembe zártalak.
Boldog nélküled csak ott leszek,
Ahol a sír mindent eltemet.
De a síron túl is van egy élet,
Ott sem fogok mást szeretni, csak Téged!
Ameddig szeretsz, addig élek,
Szeress mindig, mert meghallni félek."
Élt, mert született, Meghalt, mert szeretett.
Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.
Egy tanács: Vigyázz magadra!
Egy kérés: Ne változz meg! Egy kívánság: Ne felejts el! Egy hazugság: Nem szeretlek! És egy igazság: Borzasztóan hiányzol!
A szív szeret,az ész tudja nem lehet. Így ketten örök ellenfelek. Az ész már lemond a szív meg remél, Ám hiába az okos az érző szív 1000x többet ér. Könnyes a szemem ennyi volt a csoda, de nem tudlak feledni többé soha. Ég veled! Kár a könnyekért, Búcsúzom egy álom véget ért. Ez a legszerelmesebb szív, Mely nem túr karcolást. Mely inkább vérzik, Mint szeressen mást. Szeretni könnyű,de feledni nehéz,Mert a szív a múltba 1000x visszanéz. Már nem sírok,de a szívem vérzik belül, Már nem mosolygok,de a szememben szomorúgág ül. Már hazudok is,hogy ne álljak az útba, Már hazudok,hogy a szívem ne törhesd meg újra. Már döntöttem,én nem állok közétek, Már döntöttem,s most végleg elmegyek. Már csak egy szót mondok,egy aprócska üzenet: Volt egy lány ki téged mindennél jobban szeretett!
Valahol messze szól egy dal, Valahol mélyen vérzik egy szív, Valahol halkan suttogják a neved, Valahol valaki érted sír, Valahol egy lélek keresi párját, Valahol valaki azt hitte, megtalálta a társát. Valahol egy buta szív, felelőtlenül szeretett. Valahol valaki több lett tőled, s kevesebb, Valahol két kéz át akar ölelni, Valahol meg akart ismerni valaki, Valahol egy arcon könnycsepp pereg, Mert valahol valakinek, Te jelented az életet! Nem sírok már, csak néha hull a könnyem, Egy kicsi szív, mely mától magányosan dobog
Játszom a közömbös embert,
Most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt kérdezné tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám, halkan,
- Semmiség csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett és az arcod
Rám nevet, kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy titokban könnyes lett két szemem
Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s
Mennék tovább csendesen.
Vígasztalom magam, hogy feledjelek könnyen,
De ha más karjában látlak meg Téged,
Visszatérnek emlékeim és százszor jobban fájnak, mint régen!
Egy kicsi kéz,melyet többé fogni, nem fogod,
Sok kicsi könny, mi végig folyik arcomon,
Sok kicsi dolog, mit elfeledni soha nem fogok,
Mert egy szívnek darabja a tied, mit tőled senki el ne vehet