Egy fiu és egy lány

Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán, mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány. Moziból igyekeztek haza éppen, már átölelkezve és kéz a kézben. Eltelt egy év, mint a pillanat, gyakran adtak egymásnak forró csókokat. A lány a fiút nem vette komolyan, ezért a fiú szívében örök félelem van. Attól fél, hogy elveszti a lányt, kit úgy kíván, s a szíve, hogy imád. Beteljesült a sorsa egy ködös délután, mikor mást ölelgetett az a szép lány. Az egész teste lángolt, s arca piroslott. Odament a lányhoz, vígan köszöntötte, senki sem tudta, ez az utolsó beszéde. Mikor hazaért, lerogyott a székre, egy lapot vett elő, s ezt írni kezdte:
„Azt hittem szerettél egyetlen virágom,
te voltál mindenem ezen a világon.
De te már nem vagy, könnyen másé lettél.
Szerencsétlen vagyok, s az ilyen minek él?
Meghalok inkább, mert nem bírom már.
A két ölelő karod más fiúra vár.
Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg.
Te a világon maradsz, én elmegyek.
Az én szívem téged soha nem feledett.
Gondolj Rám néha, ki téged szeretett.
Szeretlek most is, bár nem sokáig élek.
Mire olvasod ezt, nem lesz bennem lélek!”


Mikor ezt írta, borítékba tette, örült a mának, s a múltat feledte. Boldogan ment a sírba, a halálba, pedig tudta, hogy nem jön vissza. A fiú egész közel ment a folyópartra, és belevetette magát a zúgó habokba. Megkapta a lány a fájdalmas levelet, s hullatott érte fájó könnyeket. Elment a partra, a könnye csorgott. Felidézte magában a sok szép csókot. Átgondolta a régi szép időket, mikor szíve egy fiúért égett. Nem tétovázott, a folyóba ugrott, s lelke a mennybe szállt. Történetük véget ért egy ködös májusi éjszakán, hol a sírban egymásé lett egy fiu és egy lány.

Egy kis szobának ablakában ül egy szőke hajú lány, keze reszket, szeme könyes, arca mindig halovány.
Van egy fiú, érte könnyes a szeme, s most a kezében van a neki címzett levele.
"Könnyes arcú szőke lány felejtsél el engemet, ha elolvasod dobd a tűzbe ezt a rövid levelet. Felejtsél el hogyha lehet s
ne haragudj
énrám, de én téged sosem szerettelek te szőke hajú lány." Sokáig sírt a lány, de egy nyári reggelen, tűzbe dobta a levelet,
mert véget
ért a szerelem.
Levelet kap a lány rózsaszín levelet a barna fiú küldte, kit a lány már nem szeret.
"Könnyes arcú szőke lány, ugye emlékszel még rám? Értem volt a szemed könnyes, az arcad halovány. Válaszolj a levelemre, írd
azt hogy
nagyon szeretsz,s ígérem hogy velem nagyon boldog leszel. De ha azt írod, hogy nem szeretsz, azt bánni fogom már; legalább a
sírom nézd
meg te szőke hajú lány!"
A szőke lány bekapcsolja a tv-t, éppen hírek mennek;most történt a baleset, a barna fiú halt meg kit a lány már nem szeret!!!!!!!

Szomorú angyal:

Egyszer volt, hol nem volt,volt egy szerelmes pár, imádták,s hűek voltak egymáshoz,éveken át. Azt hitték az övék örök szerelem, s nem állhat közéjük senki sem. De egy napon megtörtént a tragédia, a fiú a szívét másnak adta oda. A lány mit sem sejtve elindult a megszokott találka helyre. A fiú is ott volt, várta már a lányt. Ő csókokkal borította, de a fiú meghátrált. Közölte a lánnyal, hogy vége, mert mást szeret, de ekkor a lány a földre csuklott, s sírva remegett. Őt azóta nem látta mosolyogni senki, mióta szakítottak,már nem tud nevetni. A boldogságnak örökre vége szakadt, a lány számára többé már nincs tavasz. Régóta nem látta őt már senki, a szobájában ül, s nem tud mást, csak szenvedni. A fiú mostmár egy szőke lány szemébe mosolyog kihívóan, s nem sejti,hogy a régi szerelmét, a penge megvágja halálosan. A lány úgy gondolta, így már mit sem ér élete, így hát jobb lesz,ha elmegy ebből a világból örökre. Egy lapot vett kezébe, s búcsú levelet írt a fiúnak, minek az elején,ezek a szomorú mondatok voltak: ,,Annak a fiúnak,kit még most is szeretek, S attól,hogy elmegyek,a síron túl sem feledek". Miután szomorú levelét,sűrű könnyek közt megírta, pengét vett kezébe,vágott, s ment a halálba. A lány szülei ekkor értek haza, s rögtön mentek fel a szobába, de ő akkor már a földön feküdt, s a halál elragadta. Az édesanyja meglátta kezében, a vértől ázott levelet, elakarta olvasni,de a szíve nem engedelmeskedett. Tudta,hogy a lánya,annak a barna fiúnak címezte, s még az aznapi postával azonnal elküldte. Mikor a fiú a szomorú hangulatú levelet megkapta, a barátnőjét éppen forrón ölelte,csókolta. Mikor a levelet olvasta, szemébe könnyek szöktek. S ekkor csörgött a telefon,a lány anyja volt az, Csak annyit mondott: -Várlak a temetésen holnap. Legyen ott az,ki miatt a lányom gyilkolt, S ki miatt annyi szerető szívet feldúlt. Másnap, mikor eljött a temetés napja, a fiú is ott állt a tömegben, zokogva. A temetés végén,a fiú oda ment a sírhoz, s sűrű könnyek közt,csak ennyit mondott: ,,Tudd meg drágám,hogy én téged szeretlek." S ekkor egy hang megszólalt: ,,Még itt a síron túl sem feledlek."

Oldal: Szomorú történet
Sose Mond Hogy Soha Mert a Remény Örökké Él... - © 2008 - 2024 - loony.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat