Attól, hogy nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott.
Élek és félek, és egyedül vagyok.
Látom hogy kék az ég, és érzem a szelet.
De már semmi sem jó, mint régen veled.
Attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge.
Élvezd, hogy kínzol és ebbe halok bele.
Szorít az idő, bár tudom, már elkéstem,
Egy hónap van még hátra, s meghal bennem minden.
Meghal bennem minden, s bárcsak én is meghalnék,
Felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
Te benyitnál csendesen, s észrevennél engem,
S így megtudhatnám talán, hogy mi voltál nekem.

"Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni.
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni.
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni.
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni.
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szép álmokból többé fel nem ébredni.
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni.
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Távollétedtől többé nem félni.
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Boldog napjainkat többé nem számolni...\\

Az a szó, hogy szeretsz, egy életre szól,
Szeretsz vagy elfeledsz, gondold meg jól.
Amikor téged elöször láttalak,
Attól a perctől szívembe zártalak.
Boldog nélküled csak ott leszek,
Ahol a sír mindent eltemet.
De a síron túl is van egy élet,
Ott sem fogok mást szeretni, csak Téged!
Ameddig szeretsz, addig élek,
Szeress mindig, mert meghallni félek."

 Élt, mert született, Meghalt, mert szeretett.

Most menj el, vissza se nézz,
Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt
S gondolj arra, hogy voltam s talán... VAGYOK

Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert,
Most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt kérdezné tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám, halkan,
- Semmiség csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett és az arcod
Rám nevet, kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy titokban könnyes lett két szemem
Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s
Mennék tovább csendesen.

Egy tanács: Vigyázz magadra!

 Egy kérés: Ne változz meg!

Egy kívánság: Ne felejts el!

Egy hazugság: Nem szeretlek!

          És egy igazság:

  Borzasztóan hiányzol!

A szív szeret,az ész tudja nem lehet.

Így ketten örök ellenfelek.

Az ész már lemond a szív meg remél,

Ám hiába az okos az érző szív 1000x többet ér.

Ez a legszerelmesebb szív,

Mely nem túr karcolást.

Mely inkább vérzik,

Mint szeressen mást.

Szeretni könnyű,de feledni nehéz,Mert a szív a múltba

1000x visszanéz.

Már nem sírok,de a szívem vérzik belül,

Már nem mosolygok,de a szememben szomorúgág ül.

Már hazudok is,hogy ne álljak az útba,

Már hazudok,hogy a szívem ne törhesd meg újra.

Már döntöttem,én nem állok közétek,

Már döntöttem,s most végleg elmegyek.

Már csak egy szót mondok,egy aprócska üzenet:

Volt egy lány ki téged mindennél jobban szeretett!

Valahol messze szól egy dal,

Valahol mélyen vérzik egy szív,

Valahol halkan suttogják a neved,

Valahol valaki érted sír,

Valahol egy lélek keresi párját,

Valahol valaki azt hitte, megtalálta a társát.

Valahol egy buta szív, felelőtlenül szeretett.

Valahol valaki több lett tőled, s kevesebb,

Valahol két kéz át akar ölelni,

Valahol meg akart ismerni valaki,

Valahol egy arcon könnycsepp pereg,

Mert valahol valakinek, Te jelented az életet!

Nem sírok már, csak néha hull a könnyem,
Vígasztalom magam, hogy feledjelek könnyen,
De ha más karjában látlak meg Téged,
Visszatérnek emlékeim és százszor jobban fájnak, mint régen!

Egy kicsi szív, mely mától magányosan dobog
Egy kicsi kéz,melyet többé fogni, nem fogod,
Sok kicsi könny, mi végig folyik arcomon,
Sok kicsi dolog, mit elfeledni soha nem fogok,
Mert egy szívnek darabja a tied, mit tőled senki el ne vehet.

Keresni valamit
Mi nem jön vissza már sosem
Utólag rájönni,
Hogy mi volt helytelen

~ Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek -jók vagy rosszak- mindig könnyeket csalnak a szemembe.. és hogy néha a szavak nem pótolhatják az érzelmeket

~ Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben!

Mindig van egy személy aki nem számít hogy mit tesz vagy mit mond, és nem számít hogy hányszor okoz neked fájdalmat - nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked

Ma mosoly, holnap könnyek. Ma még nehéz, holnap már könnyebb

Ha választanom kellene közted és a lélegzés között, akkor az utolsó lélegzetemet arra használnám, hogy elmondjam: szeretlek!

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod.
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Amikor meglátod, s hevesebben dobog szíved.
Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed.
Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat.
Amikor várod, hangját és szavait.
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.
Amikor néznéd mosolyát és két szemét.
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.
Amikor közeledben van, és alig bírod türtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged.
Amikor elhiszed, hogy míg együtt vagytok ő is megőrül érted.
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle élned.
Amikor aludnál és ébrednél mellette.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész.
Akkor vedd tudomásul, igen is SZERETED!

 Emlékszem még rá, ahogyan először csókoltál,
gyönyörű pillanat volt, elfedni nem tudnám.
Még ma is bennem él, ahogyan először öleltél
fülembe, súgtad szeretni, fogsz örökkön örökké. 

Tudod mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában és sírva várni azt, aki nem jön többet.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál és otthagyni a szívedet.
Örökké szeretni azt, aki nem szeret téged.
Könnyeket ragadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot s soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
S sirdogálni, mert nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, melyek lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, melyek kifakultak.
Hideg búcsúzáskor forró csókot kérni,
Mással látni őt és nem visszanézni.
Kacagni boldog, hazug lemondással,
S otthon leborulni könnyes zokogással.
Imádkozni át hosszú éjszakákat,
Hogy ő meg ne tudja, mi is az a bánat!

Élni kell,ezt én is tudom.

Élni kell,én így búcsúzom!

Élni kell,hát élj boldogan!

Élnék én is,de nélküled hogyan?

A szívem tört most össze,

Remegve nézek már a múltba,

Könnyes szemmel állok egy körből kirúgva.

Többet nem találkozunk,többet nem látlak már,

Egy gyenge szellő kellett,összedőlt a kártyavár.

Nincs már több esélyem,nincs lehetőségem,

Hogy szemedbe nézzek és kezedet elérjem...

Rengeteg emlék után tanít meg az élet ragaszkodni,

Mindenhez mit a jövő széttéphet.

Te voltál az...

Gondolj rám, ha már nem leszek veled,

Gondolj arra mennyire szerettelek.

Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,

s az utolsó napra mikor kimondtad: Végeztünk.

Gondolj arra a fájdalomra,

Amit akkor átéltem,nem is sejtetted,

Mit jelentettél nekem.A legjobb barátomat,

Az egész életemet,a boldogságomat,a végzetemet.

Te voltál az,kire az életemet bíztam volna,

Te voltál az,kiért a pokolba is mentem volna...

Fáj,hogy ennyire szeretlek mert ha rád nézek,

Látom,hogy ez téged mennyire nem érdekel

Megszeretni egy perc is elég,de feledni egy élet is kevés.

 

Nehéz abbahagyni a sírást,

Mikor csak az a személy tudna

Téged megvígasztalni,

Aki miatt sírsz...

 

Még annyi mindent mondhatnék neked,

Mégis évek óta írok egy levelet.

Csak egyetlen sornyi hazugság röviden:

Már megtanultam élni nélküled.

Hosszú volt a szenvedés,de életemben Ő volt a legszebb tévedés.

 

 Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz a legnehezebb, ha hiába szeretsz.

Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el!

Azzal, hogy szeretünk valakit, a kezébe adjuk a lehetőséget, hogy fájdalmat okozzon nekünk.

 

 Az ember erős, de szíve megszakad, ha azt, akit szeret szeretni nem szabad.

"A lány szerette, a fiú nem.
A lány felnézett rá, a fiú nem.
A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta.
A lány sírt végette, a fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett..."

"Érzem, hogy hiányzok neked, de légy erős, és ne szenvedj. El kell engedni azt ami fáj, át kell lépni, nem szabad hogy megállj. Lesznek még szép napok, mert mindig a szívedben maradok. És ne játssz más szívével, ezt tanuld meg, s veled sem fog játszani, ki igazán szeret. Emlék lettem, nem bánom, de ez neked ne fájjon. Maradjak csak egy szép emlék neked, amitől sosem lesz könnyes a szemed. S majd egyszer, ha ez már így lesz...Gyere oda ahová engem temettek, ott a fűszál is azt súgja majd:
Hogy nagyon szerettelek."

Oldal: Szomorú idézetek
Sose Mond Hogy Soha Mert a Remény Örökké Él... - © 2008 - 2024 - loony.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat